|
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja.
Ma nincs enyészet, mélabú, halál,
Ma zászlaját a mámor fölragadja
S a szív, vert életem haló patakja
Ma megdagad száz zsongó látomással
S a szerelem mély tengerébe áthal.
Ma újra koszorút fon az öröm
És nászi fáklyát lenget a dicsőség,
S a jövendőség kapuját töröm
S látom magam, győzelmek ifjú hősét
És vár a nagy, a holdasan zengő rét,
Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem
Alélva boldog nyáréji derűben.
Ó szerelemnek holdja, szűz arany,
Ó fiatalság éje, végtelenség!
Hiába sírok s áltatom magam,
A nyár és vágy elvesztek már nekem rég
S orgonahangján a sok büszke emlék
Ott zsong a távol, mély látóhatáron,
Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Látom a szemed
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
|
