|
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja.
Ma nincs enyészet, mélabú, halál,
Ma zászlaját a mámor fölragadja
S a szív, vert életem haló patakja
Ma megdagad száz zsongó látomással
S a szerelem mély tengerébe áthal.
Ma újra koszorút fon az öröm
És nászi fáklyát lenget a dicsőség,
S a jövendőség kapuját töröm
S látom magam, győzelmek ifjú hősét
És vár a nagy, a holdasan zengő rét,
Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem
Alélva boldog nyáréji derűben.
Ó szerelemnek holdja, szűz arany,
Ó fiatalság éje, végtelenség!
Hiába sírok s áltatom magam,
A nyár és vágy elvesztek már nekem rég
S orgonahangján a sok büszke emlék
Ott zsong a távol, mély látóhatáron,
Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
|
