|
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a viz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.
Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.
Úgy nézek rád, mint viz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.
Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
|
