|
"Ragyogsz felém, éj csillagfátyola,
Könyűmen rengesz, hold, szelíd istenné!
Ah , nem levék az éghez hívtelenné,
Reményem mégis messze pártola.
Itt e kebel mely tisztán lángola,
S nincs bájsereg, mely őt körülröpenné,
Nincs vándor itt, ki szellemkarra venné,
Kihez sohajtsak, kis viola?
Meg-meglep olykor, mint örömkövet,
Jobb életből egy boldog, édes álom,
S bennem, körűlem tündérfényt szövet.
Mind hasztalan. Szebb vágyaim nem találom.
Kegyarcban kél, mosolyg fel ideálom:
De hervadóra nem nyit bájövet."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ketten
Ott te, a vízen keresztül
fehér rózsáddal...
» A múzsához
Szelíd Múzsa! ki keblemet
Égi lángra...
» Rosszaság óráján
Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen...
» Borús ég
Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes...
» Csillag
Egy csillag ég
fejem felett,
igézi rég
a...
» Emlékezz
Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a...
» A falu árvája
Selyem kendő, selyem kötény, selyem szoknya,
Nem...
» Akit én csókolok
Akit én csókolok, elsápad,
Nem merem...
|
