|
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nőssz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
|
