|
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon csaknem kitör.
Ó, hányan vannak a világon,
kiket nehéz bánat gyötör…
Szegények, ennyi boldogságot látva
önsorsukat fájóbban érzenék.
Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,
hogy társamul téged adott az ég!
A sors irigy a boldogokra,
gyötörni őket lesbe áll,
s én üdvömet féltőbben óvom,
mint gyönge fészkét a madár.
Nem! Mit se vallok! Szótlan hordja titkát,
hallgatva őrzi kincsét e kebel.
Olyan a lelkem, mint a tenger árja:
legnémább ott, hol gyöngyét rejti el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
|
