|
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis fiú mit árthat?
Azt gondolám magamban,
Csendes, szelíd, mosolygó
Gyöngéded, édes ajku,
Tegzet visel, de nem sért,
Mert anyja őrzi, s vígyáz
Ha csintalan, kezére.
És íme nem tudom miképp
Önnön tökéletéből-é?
Vagy anyja készteté őt?
Reám lövött ivéről.
Ó kis fiú, erődnek,
Csak most segélj, hiszek már.
Vagy Frídit is, ki szinte
Téged gunyólva megvet,
S fájdalmimat kacagja,
Mint engemet, nyilazd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Lázban
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
|
