|
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú léptekkel merengek,
s ahányszor csak az út porában ember
nyomát fedem fel, más ösvényre térek.
Barátot, társaságot, ünnepséget
is kerülök: ez egyetlen védelmem,
hogy ne lássák a bánatot szememben,
sem a tüzet, mely belülről eléget.
Így csak folyók, fák, bokrok ismerik meg,
mint szenvedek, míg az erdőket járom,
s mindenhol, sűrű bozótban, vad szirtek
meredékén is, beszélgetni Ámor
szegődik mellém: ő az útitársam,
s a szerelemről veszekszünk egymással.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lázban
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
|
