|
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s holnap már hol lesz.
Kinyitod szemed, utánanézel, ámulva kérded: mi volt ez?
Mondd, hogy árvíz volt, álmodban elérte nyakadat
s mire azt hitted, megfulladsz benne, lassan leapadt.
Mondd, hogy hegyfok volt, szikla, ami mégse zuhant rád,
mondd, hogy a függöny nem nyílt szét, csak csapkodta szárnyát,
míg végre elrepült, madár volt, lásd, valóban
szép volt s elszállt, madár volt, nem csalódtam.
Nem csalódtam, nem csalódtál, bennem keringő lélek,
a távozó után nézel megkönnyebbülten. Félek,
még visszahívnád, teljesen szabad még nem vagy tőle.
Késő. A láthatár szélén nézd kis pont van belőle.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Lázban
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
|
