|
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
Emlékeknek száll hattyufellege
És énekel a csendnek csalogánya.
Létünk csak szikra két sötét között,
Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
A mindenség fényénél felragyog,
Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.
Szivünk legyen friss harmatos csokor,
Pipacshoz kössünk kék katángot társul
S a bánkódó, elcsüggedt, szomoru
Istennek nyujtsuk fel vigasztalásul.
Időnk lejár, nyiljon hát mosolyod!
Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
Az életem egy futó gondolat
Mig szépséged átvillan a világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
|
