|
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
Emlékeknek száll hattyufellege
És énekel a csendnek csalogánya.
Létünk csak szikra két sötét között,
Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
A mindenség fényénél felragyog,
Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.
Szivünk legyen friss harmatos csokor,
Pipacshoz kössünk kék katángot társul
S a bánkódó, elcsüggedt, szomoru
Istennek nyujtsuk fel vigasztalásul.
Időnk lejár, nyiljon hát mosolyod!
Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
Az életem egy futó gondolat
Mig szépséged átvillan a világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
|
