|
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s megint,
mondd, hogy szeretsz, mondd, mondd!
Bár minden újra mondott szó emlékeztet a kakukkra,
gondold meg, hogy az új tavasz se hint
kakukkszó nélkül zöldes selymű színt
mezőre, dombra, erdőkoszorúkra.
Én, kedvesem, a mély sötétbe bukva
jajongok kételkedve, nyögve, mint
bús kísértet: "Mondd, újra." Az se sok,
hogy mennyünknek millió mécse van,
S a rét ezernyi virággal ragyog!
Szeretsz, szeretsz, mondd, zengd ezüst-arany
trillákkal! S ne feledd el soha, hogy
a lelkeddel is szeress - szótlan!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
|
