|
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép, ócska, vágykódó, jó szivek,
Be nagyon közelbe kerültünk.
Szánón simulunk, hogyha fázunk
S mégis,
Ha nem is adott még sok derüt,
Áldott a mi találkozásunk.
Első titkunk fű rég benőtte
S mégis
Minden titkoknál bátrabbakat
Küld nekünk a titkok mezője.
Soká lesz a célságból cél már
S mégis
Néha úgy hajtom le a fejem,
Mint boldog, győztes bajnok a célnál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
|
