|
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi nyárból száll felém,
Egy mámoros és fényes éjből
Dalol, mint álom és remény.
Hallom a hangod, selyme simit,
Bársonya borzongat megint,
A szavaid, e pajkos villik
Csapata surran szivemig.
A kagyló búg, ó áldott kagyló,
Mely ily dús gyöngyöket terem,
Úgy érzem, édesbús viharzón
A tenger zeng, a végtelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Új szerelem
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
» Fekete szem
Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
|
