|
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám! vagy deli termetét
átilletve magasztalod,
jaj! hogy duzmad epém! hogy löki véremet
a' szív! Meghalványodik
töstént arczolatom, háborodott eszem
elhágy; nedvesedik szemem,
's gördűlő könyeim, bárha tagadgyam is,
árúllyák fene lángomot.
Égek, nem tagadom, fényes üszög gyanánt
égek, Kedvesem! akkor is,
még zög Dámon utánn nyájasan esdekelsz,
's bimbózó bizodalmamot
büszkén megtapodod. Jaj! ne halaszd tovább
eljegyzésemet! Ő soha
állandó szeretőd nem lehet; őneki
Dóris mindene. Boldogok,
kiknek szent kötelek szívhabozásikot
végzik, 's kiknek az eggy halál
hosszas kéjek utánn oltya szerelmeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» A Czenczi rózsája
Fakadj piros rózsa fakadj csendesen
Kellemes...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
|
