|
Ónszürke ködével száll le az alkony.
És bontja ki szárnyát búsan hidegen.
Tán, hogy titeket fátylába takarjon
Emlék, - szerelem?...
Átvillan a fényetek éji sötéten,
Hit, hű szerelem s te, csalóka remény -
Mint árva hajósnak, törten, hazatérten
Bús északi fény.
És bágyad a sugár, tűz lángja kilobban -
Bús, fénytelen éjnek árnya kisért.
Egy könny lepereg, nem sejtve, titokban, -
Ki tudja - miért?...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás
Túlsokat álmodtam, álmodtam rólad.
Túlsokat...
» Megszakadt hur...
Megszakadt hur utóhangja -
Száll feléd...
» Elmondottam...
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» Fűzek között
Szamosmenti füzek között
Elmerengve járok...
Bó...
» Az én lelkem feketébe öltözik...
Az én lelkem feketébe öltözik,
Cziprusfának...
» A lyány dala
Jön búsan az éjjel, orcája borong,
Hűsen lebeg...
|
