|
Túlsokat álmodtam, álmodtam rólad.
Túlsokat néztem a távolba várva.
Itt tartlak most a karomba zárva
És nem vagy közelebb.
Úgy csak szoríts, had érzem a véred,
Fúrd csak a fejed kabátom alá.
Lelkem még mindig a távolba réved.
Való lett álmom s most álom az élet
És én még fázom.
Szoríts, csak szoríts. A bűbájt tépd el.
Mért borong bennem még, vágy és bánat?
Gondolatom mért száll keresve széjjel?
Egyedül vagyok mint álmomban éjjel
És csodálkozom rajtad.
Túlsokat álmodtam, álmodtam rólad.
Itt tartlak most a karomba zárva
És ölelsz és csókolsz és mindhiába.
Nem férsz közelebb.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tercinák madarakról
Oly messze már a nyár, oly messze már,
mint bús...
» Bocsáss meg
A szemedet, mely mindig odafordul,
hol én...
» Empire-szoba
A hófehér szobán mécsfény lobog,
selyemdagály...
» Megszakadt hur...
Megszakadt hur utóhangja -
Száll feléd...
» Elmondottam...
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» Fűzek között
Szamosmenti füzek között
Elmerengve járok...
Bó...
» A beteg leány
Megvan az én szivem sértve,
Halálosan...
» Az én lelkem feketébe öltözik...
Az én lelkem feketébe öltözik,
Cziprusfának...
» A lyány dala
Jön búsan az éjjel, orcája borong,
Hűsen lebeg...
» Őszi hangulat
Ónszürke ködével száll le az alkony.
És bontja...
|
