|
Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek mély bánata van,
Ez az erdő csak a gyászomat látja
És én csak ősszel értem el e tájra!
Valamikor, nem is rég, érezem,
Ide járt ki sok titkos szerelem
És üdvösségét elrejtette némán
Ez erdőbe, mely hervadozva néz rám.
Bocsásd meg erdőm, hogy egyedül jöttem,
Hogy köd utánam és hogy köd előttem,
Hogy csókok tanyáján, dalok helyén:
Tűnt álmaimat temetgetem én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fogytán a rím...
Fogytán a rím. Halkabban csendül,
Tudtam egy...
» Egy lány felett
Kórágyon fekszik a' leány,
Virág között olly...
» Népdal
Elmennék én innen messze, messze,
Sohse jönnék...
» Gyöngylelet
Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem...
» Szélmalom
Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
» A Dunán
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó...
|
