|
Fogytán a rím. Halkabban csendül,
Tudtam egy dalt a szerelemrül.
Az évek szárnya gyorsan rebben,
Más nóták jöttek, elfeledtem.
A szerelmet, azt nem sajnálom,
Ifjuság nélkül az csak álom,
De hogy a rímek cserbe hagytak,
Az oly szomoru gondolatnak.
...Látom olykor az utcán menni,
Ő rajta nem változott semmi,
Termete lenge, haja arany,
Csak én változtam, csak én magam.
Ő rám tekint, én rá tekintek,
S úgy rémlik, mintha tudna mindent,
Hogy ifjuság, dal s rím oda van -
S én oly szörnyen szégyellem magam!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» Szélmalom
Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
» Tavaszdal
Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirde...
» A szolgalegény
Fáj a szivem, majd meghasad;
Szeretnélek, de...
» Azt hittem: virág vagy...
Azt hittem: virág vagy,
Életem virága,
Szomoru...
» Hervadsz, hervadsz
Hervadsz, hervadsz
Szerelem rózsája, –
Isten...
» Sóhajféle
A messzeség
Egy percre csupa lila láng:
Tündérv...
» Szerelmi viszály
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
» A Dunán
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó...
|
