|
Fogytán a rím. Halkabban csendül,
Tudtam egy dalt a szerelemrül.
Az évek szárnya gyorsan rebben,
Más nóták jöttek, elfeledtem.
A szerelmet, azt nem sajnálom,
Ifjuság nélkül az csak álom,
De hogy a rímek cserbe hagytak,
Az oly szomoru gondolatnak.
...Látom olykor az utcán menni,
Ő rajta nem változott semmi,
Termete lenge, haja arany,
Csak én változtam, csak én magam.
Ő rám tekint, én rá tekintek,
S úgy rémlik, mintha tudna mindent,
Hogy ifjuság, dal s rím oda van -
S én oly szörnyen szégyellem magam!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mutamur
Emlékszik az arany napokra,
Ugy-e, emlékszik,...
» Nem engedték...
Nem engedték hogy megcsókoljam,
mikor hosszú...
» Összetört szivem...
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért...
» Azt hittem: virág vagy...
Azt hittem: virág vagy,
Életem virága,
Szomoru...
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» Gyöngylelet
Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem...
» Idegen erdőben
Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek...
» Tavaszkor
Mikor az égen
Mosolygón, szépen
Tavasz sugára...
» Dobd el!...
Dobd el a cigarettát!
most már hadd szíjja...
|
