|
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a fecskék az alkonyi égen.
Elhervad a szép nyár és meghalok én,
Még észre se véve, hogy éltem.
Felhő borul a te szemedre, leány,
Szived égő napjára hideg tél
S elszállsz a madárral, új hév nap után,
Nem is emlékezve: szerettél!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
|
