|
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött
Víg gavallérok között?
Azt is hányod a szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. -
Úgy van: Lillát bírtam ám.
Most pedig már bús kedvébe
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. -
Óh te, eltűnt angyalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
|
