|
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött
Víg gavallérok között?
Azt is hányod a szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. -
Úgy van: Lillát bírtam ám.
Most pedig már bús kedvébe
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. -
Óh te, eltűnt angyalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
|
