|
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
|
