|
Összecsókolgatom, meg-meg ölelgetem,
Szeretem a fákat.
Örömmel fogadják, suttogva altatják,
Aki bús, ki fáradt.
Ez itt, csendesíti lázadó lelkemet,
Az ott, dalra biztat.
Ez meg, elfödöz, ha csókkal csillapitjuk
Szomjas ajkainkat.
Keresek valakit. Lába nyomát nézem.
És meg is találom.
Ugy suhant az erdőn, a virágos uton
Mint tavaszi álom.
Egyedül járt erre? Szóljatok ti tölgyek!
Vagy valaki mással?
Kinek vére forróbb, ki erősebb nálam,
Ki győz uj varázzsal...
Miért titkolództok! Nem egyedül járt itt?
De a fák nem szólnak.
Rám hajolnak búsan, s lábai nyomára
Virágokat szórnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magdolna
Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;
De...
» Itt lakik ő
Itt lakik ő. De mostan nincsen itthon.
Elutazott...
» Amikor az orgonafák...
Amikor az orgonafák
Szerelemről csak neked...
» Én fekszem itt
Én fekszem itt a kihűlt földön:
eleven kincse...
» Aranyos ajkaid
Aranyos ajkaid énbennem nem kacagnak,
csillagzó...
» Ima
Isten, ki élsz, isten ki úr vagy,
Itt lenn a...
» Phyllis
Phyllis haragra gerjed,
S bosszút kiált...
» Ne féltselek
Ne féltselek?
Hát parancsold meg,
Hogy ne...
» Én mondtam
Én mondtam azt első néked,
Mikoron még gyermek...
» Szerelem és játék
Bezártalak, hogy ne lássalak.
Ha látlak, megáll...
» Ó, meddig
Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,
idézn...
|
