|
Én mondtam azt első néked,
Mikoron még gyermek voltál,
Én mondtam: hogy minő szép vagy!
Mire aztán elpirultál.
Én tettelek figyelmessé
Az ábrándos éjjelekre,
Nézted... nézted... és azt mondtad:
Mintha szived jobban verne.
És mondtam, hogy hozzám forrtál,
Mint a nap az ég boltjához -
Hogy meghalok, ha nem szeretsz...
S megvallád, hogy te is lángolsz.
És most ez a láng szivedben,
Hervaszt, fáj, és dúl és éget;
Én tettelek, oh én magam
Oly boldogtalanná téged!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem és játék
Bezártalak, hogy ne lássalak.
Ha látlak, megáll...
» Ima
Isten, ki élsz, isten ki úr vagy,
Itt lenn a...
» Én fekszem itt
Én fekszem itt a kihűlt földön:
eleven kincse...
» Ó, meddig
Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,
idézn...
» Amikor az orgonafák...
Amikor az orgonafák
Szerelemről csak neked...
» Itt lakik ő
Itt lakik ő. De mostan nincsen itthon.
Elutazott...
» Az erdőben
Összecsókolgatom, meg-meg ölelgetem,
Szeretem a...
» Magdolna
Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;
De...
» Aranyos ajkaid
Aranyos ajkaid énbennem nem kacagnak,
csillagzó...
|
