|
Én mondtam azt első néked,
Mikoron még gyermek voltál,
Én mondtam: hogy minő szép vagy!
Mire aztán elpirultál.
Én tettelek figyelmessé
Az ábrándos éjjelekre,
Nézted... nézted... és azt mondtad:
Mintha szived jobban verne.
És mondtam, hogy hozzám forrtál,
Mint a nap az ég boltjához -
Hogy meghalok, ha nem szeretsz...
S megvallád, hogy te is lángolsz.
És most ez a láng szivedben,
Hervaszt, fáj, és dúl és éget;
Én tettelek, oh én magam
Oly boldogtalanná téged!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Itt lakik ő
Itt lakik ő. De mostan nincsen itthon.
Elutazott...
» Az erdőben
Összecsókolgatom, meg-meg ölelgetem,
Szeretem a...
» Szerelem és játék
Bezártalak, hogy ne lássalak.
Ha látlak, megáll...
» Ó, meddig
Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,
idézn...
» Ne féltselek
Ne féltselek?
Hát parancsold meg,
Hogy ne...
» Öt percre
Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt,...
» Egy leány emléke
Emlékszem még rá. Midig mohó volt,
szemébe láz...
» Magdolna
Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;
De...
» Phyllis
Phyllis haragra gerjed,
S bosszút kiált...
|
