|
Könyvekre hajtom le fejem,Mint fáradt vándor sírhalomra;
Könyvek, ti bölcs és végtelen
Sírok, nem adtok már nekem
Vigasztalást a végtelen napokra.
Élet mély szomja égeti
Pusztába lankadt szívemet
És messzetűnő évei,
Mint bús echók, úgy zengetik
Feléje a hiú reményeket.
S míg sorsom altatót susog
S hagyom éjét leszállani,
A ködben rátok gondolok,
Tündöklő jóni oszlopok
És Annának tündöklő vállai!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sirva vigadónak
Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Ó, mért oly későn...
Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» Gyepen hever a juhász
Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» Rád gondolok
Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált...
» Csend
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» A válás perce
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még...
» A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű...
|
