|
Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált tapint az ujjam,
Rád gondolok napnyugtakor,
Ha töprengek, hogy hol aludjam.
De jó, hogy nem vagy most közel,
Hogy életeddel újra másnak
Szolgálsz, hogy nem engem ölel
Karod s talán többé se látlak.
Ezért te vagy minden, ami
Veszendõ és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.
Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtõl vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!
Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sirva vigadónak
Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Gyepen hever a juhász
Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» Nénia
Könyvekre hajtom le fejem,Mint fáradt vándor...
» Csend
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» A válás perce
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még...
» Ó, mért oly későn...
Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» Dudorászó, régi nóta
Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám,...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Messze tőlök
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföl...
» (ismeretlen)
Ébredni veled, érezni téged,
oly csodálatos e...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Felhő nem zúg...
Felhő nem zúg, szellő se lebben.
Halkan cseveg,...
|
