|
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
|
