|
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
|
