|
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
Egy gúnymosoly lecsillapítá
lázongó érzeményimet,
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
2
Te, aki folyton lázban égtél,
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
Te, akit oly dőrén magasztal
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
Te, ki sosem voltál magadban,
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Te Ő Én
Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
|
