|
E bánatot magammal hurcolom,
Ez ódon poggyász ősi útitársam,
Tartalma: szerelem és unalom
És nem fáradok el az utazásban
És rohan róna, rét, város, vadon
És jönnek tájak, miket sohse láttam
És emberek, új kéj, új borzalom
És minden egy marad a változásban
És poggyászomat el nem dobhatom
És hurcolom gyönyörben és a gyászban.
A szerelem jön és az unalom
És mindenütt egy álmot küld az ágyam
S hiába járnék villámszárnyamon
A messze északon vagy indiákban,
Valaki megvert egy gonosz napon,
Valaki elment, hogy örökre várjam
S hiába vár a ciprus és halom
S az éktelen sötét az éjszakában,
E bánatot magammal hurcolom
Az életen s a végtelen halálban!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hosszú út
Nincs gyilkosabb halál a télnél,
Egymástól...
» Eltagadom
Eltagadom, hogyha kérdik:
"Elmult minden, nem...
» Silentium Amoris
Mint a tüzes nap is elkergeti
a sárga holdat,...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Klári
Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» Betyár-átok
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» A lelkem fáj...
A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
|
