Bordáim rácsa közt

Bordáim rácsa közt, mint a vadállat
négy puha talpon jár a szenvedély
s érted liheg. Csókoltalak, de számat
bõrödbe vertem. Nincs se nap, sem éj:
téged kutatlak. Közénk bújt a tested:
hol voltál, míg magamhoz húztalak?
Hiába alszol, csak téged kereslek
e titkos lánggal égõ húsfalak
mögött. Bõrtömlõ, nem neked könyörgök!
A lelkeddel szerzõdtem, mint az ördög,
s mit bánom olcsó, põre testedet,
farod két gömbjét, szeplõs válladat?
Elfordulok, hogy megkeresselek.
Szemet hunyok, hogy jobban lássalak.