|
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad selymével kösd le a párod!
Források mentén nimfák kacagnak -
Hinár karokkal rája tapadnak...
S ha soká késel, majd nem találod.
Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas,
Bontsd le hajad, míg hullámos ében.
Irígy vénekre csak sose hallgass!
Majd jön a bánat, a rút, unalmas,
Majd jön a bánat még idejében.
A szerelemben nincsenek évek,
A szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odadnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
|
