|
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom jöttét minden éjszaka:
szabadság, hír, dicsőség elenyésznek,
mihelyt megfújja s szól a kis duda.
Végre belép, félrehajtja a fátylat,
rám néz merőn és elindul felém.
Kérdem tőle: „Danténak te diktáltad
a Pokol verseit?" A válasz: „Én."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
|
