|
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták kinn a szélben,
- de vissza kellett marni ennyi
idomítgató szenvedésben.
A testem, mint hűséges állat,
szolgált volna, de le-roskadt,
- s kidőlt lovam nyakára dőlve
néha kellett hogy felzokogjak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
|
