|
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták kinn a szélben,
- de vissza kellett marni ennyi
idomítgató szenvedésben.
A testem, mint hűséges állat,
szolgált volna, de le-roskadt,
- s kidőlt lovam nyakára dőlve
néha kellett hogy felzokogjak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Feleselő
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen -...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Ányós
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
|
