|
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád fölébred ;
Oh, de éjjel szivszakadva
Sirok, sirok, sirok érted !
Nappal tudom, hogy mit tettél.
De a néma éj csendjében
Alszik fáradt gondolatom,
Csak szivem és búm van ébren.
Hogy te soha sem szerettél,
Tudom, a mint fölébredek ;
Álmaimban csak azt érzem,
Hogy én miként szerettelek,
Nappal meggyilkolt szivemben
Följajdul a vád, az átok.
Álmaimban szivszakadva
Áldalak és megbocsátok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Találkozás
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» Álmoddal mértél
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
|
