|
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is, mint anya fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád?
táncoltam én is és te is,
sírtál értem, s miattad is,
szemünkben zöldellt a harag,
míg egyszer rajtakaptalak,
hogy szeretsz; s én is tettenérten
pirultam el. Azóta értem,
hogy kettőnk kölcsönös dühe
nem fog elmúlni sohase.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Nézz utánam!
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» Feleselő
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen -...
|
