|
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja, annyifele van.
Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet
és csorbát nem szenved a szeretet.
Hittem, hogy minden darab új egész
s akit szeret, azért mindenre kész.
Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
e balga, szétforgácsolt szerelem.
Ez a tudat éget, mint a kereszt
én Istenem, nem így akartam ezt.
Nem így: kapni más lelke aranyát
s cserébe tarka rongyot adni át.
Arany lélekkapun menni által
s fizetni pár színes szóvirággal.
Egyformának lenni mindenkihez:
emberfeletti nagy szív kell ehhez.
Én a szívemet szétszakítottam
ahány darabja, annyifele van.
Pár rongydarab jutott mindenkinek
és nem jutott az egész senkinek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hagyj, ne fürkéssz
Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj,...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Álmoddal mértél
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem...
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
» Nézz utánam!
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
|
