|
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév.
Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen,
mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év.
Én vágyaim tüzével, melyet ismersz,
behúnyt szemmel felékesítelek.
Akárhol élsz: te szent gyökeret itt versz,
e messzi ágy mélyén is rádlelek.
Cserepes ajkam fuldoklón lezárom,
mint akkor, a kis pesti rossz szobában,
hol jázmin-térded fénykörébe szálltam.
Dicsőülten karom épp úgy kitárom,
lángzó ruhád épp úgy libeg e kézen...
S öklöd drága ütését épp úgy érzem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» Jusson egyszer még eszedben...
Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
|
