|
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
|
