|
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s alá:
Ő az, ki a gyöngyéletet
Fennen magasztalá.
Nyomán ropog, sivít a hó
És a legény sohajt -
Gondolkodik, tiz éve hogy
Mikor telik be majd.
Kancsók között nem fútt a szél
Az átkozott tanyán,
Hol kedve gyúlt csillámruhák
És fürge mén után.
Lelkében visszavándorol
Kedvelt övéihez -
"Ha megkerűlök Erzsiből,
Beh szép menyecske lesz!"
Többé nem oly csipős az éj,
Hogy megbusitaná -
Fagyos bajszát simítja meg,
Vigan lejt fel s alá!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
|
