|
Vad óceánnak mély hullámain
Vergődöm én és küzdöm a szelekkel,
S ah, képed minden este, minden reggel
Felém leng a két hajnal szárnyain.
Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain
Mosolyogva jöttél lángoló szemekkel,
De most borongasz barna fellegekkel,
Mint búcsúzó hölgy férje karjain.
Idv néked így, ha mindent elvesztettem,
Ha tengerhabként duzzad bánatom,
Ne legyek elhagyatva, légy mellettem.
Ím újra vészek árján hányatom,
Süvöltve röppen a vihar felettem,
S remegve száll rád végpillantatom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelemhez
Még egyszer, szerelem!
Érezzem lángodat,
Még...
» Szerelmes vers
Szívem dobog
Csak az boldog
Ezt én nem...
» Valaki, valaki emleget
Valaki, valaki most emleget,
Mert nagyon...
» Pillád szendergősre simítom
Pillád szendergősre simítom,
ajkad szunnyadón...
» Utánad kószálok
Utánad kószálok,
amikor egy nőt követek egész...
» Költői ábránd volt, mit eddig érzék...
Költői ábránd volt, mit eddig érzék,
Költői...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
|
