|
Pillád szendergősre simítom,
ajkad szunnyadón csókomba merül,
az éjt és bánatot eligazítom,
s cipelem az álmot egyedül.
Miattam arcodon gyász-szomorúság,
rajta öröm-lobogás tőlem tüzesül,
de éj s halálfélelem csak belém vág,
lelkemre telepszik reménytelenül.
Te, ki erőtlen vagy igazin adni,
ki nehezen viseli, ami vagyok;
neked -meg fogod mindig kapni-
csókot és szendergést hagyok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Valaki, valaki emleget
Valaki, valaki most emleget,
Mert nagyon...
» Utánad kószálok
Utánad kószálok,
amikor egy nőt követek egész...
» A reményhez
Vad óceánnak mély hullámain
Vergődöm én és...
» Költői ábránd volt, mit eddig érzék...
Költői ábránd volt, mit eddig érzék,
Költői...
» A szerelemhez
Még egyszer, szerelem!
Érezzem lángodat,
Még...
» Szerelmes vers
Szívem dobog
Csak az boldog
Ezt én nem...
|
