|
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a madár, idébb vagy odább száll;
Fűvel fával elbeszél, elsuttog, -
Aki szeret, Istenem, beh boldog!
Alig tudja, hogy lehajol, szakaszt
Két virágot, kettőben egy tavaszt:
Ez nefelejts, az meg amott rózsa,
Mintha csak a gondolatja vóna.
Rajtok a nap végsugára reszket...
Oh hogy' várja, várja már az estet,
A szép esti csillagot az égre;
Szeretőjét dobogó keblére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Szivem lázongott...
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes...
|
