|
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S távolléted alatt kedvem miben lelem?
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
Lefestem szüretem estvéli óráit,
Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
És csak alig hallom a vígság lármáit,
Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.
Leplembe burkolva könyökemre dűlök,
Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
A képzelet égi álmába merűlök,
S egy szebb lelki világ szent óráit élem.
Az őszi bogárnak búsongó hangjai
Felköltik lelkemnek minden érzéseit,
S az emlékezetnek repdező szárnyai
Visszahozzák éltem eltűnt örömeit.
Életem képe ez. - Már elestvéledtem,
Béborult az élet vidám álorcája!
Még két mulatótárs van ébren mellettem:
A szelíd szerelem hamvadó szikrája
S bús melancholiám szomorgó nótája.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Gyermekké tettél
Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc...
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
» Százszorszépek
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Megszakadt hur...
Megszakadt hur utóhangja -
Száll feléd...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el...
» Búcsú
A csöndes útra már levél pereg,
Nem bólogat a...
|
