|
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérként szerelmes igéket,
édes volt egyszer megvallani nyilván
s magunk közt százszor, hogy szeretlek téged.
Bolygani édes hársfaágak enyhén,
virággal kézben és lesütött szemmel,
tépett virágok levelén üzenvén:
Szeretsz... és engem - őrült szerelemmel.
Ifjú tüzünkben mikor összetűztünk,
s békülésünkhöz tanuk nem kellettek,
üzengetősdit a virággal űztünk...
Nem - szólt az egyik, s a másik: egy cseppet.
Ma elhagyottan, hívságos remények
nélkül, bérceken búsan kóboroltam,
s megláttam ott egy testvér százszorszépet,
épp olyan volt, mint azok a fasorban.
Letéptem... szálltak a kék égre írva
szavai, és lent eltűntek a tóban.
S tudod, mit mondott az utolsó szirma?
Hogy szeretsz, kedves, életednél jobban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Szép vagy...
Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a...
» Amornak fáklája
Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
|
