|
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve már,
riadva-tétován szerettél.
De minderről letettél.
S úgy érzem, érte kár.
Ma idejössz hozzám, levetkezel,
feltűzöd a hajad, enyém leszel...
Bezzeg nem voltál, akkor ily gyors.
Így hívtalak becézve: kislány.
Halkan suhantál, drága-titkos,
a fénytől is remegve, tisztán.
A legnagyobb lázunkba sem
adtad magad át teljesen...
S haragudtam rád. Hogy a csókod
oly roppant-szűzi, elfogódott,
és nem jutott ki soha részem.
Emlékszel, ezt mondtam: "Hohó,
nem félsz te majd így, kis bohó,
csak egyszer megszeress, egészen..."
S most a komolykodó lányt visszavágyom,
és visszasírva fordulok feléje,
ki, hogy szemérmesebb legyen, az ágyon
mezítlen karját nyomta a szemére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
|
