|
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve már,
riadva-tétován szerettél.
De minderről letettél.
S úgy érzem, érte kár.
Ma idejössz hozzám, levetkezel,
feltűzöd a hajad, enyém leszel...
Bezzeg nem voltál, akkor ily gyors.
Így hívtalak becézve: kislány.
Halkan suhantál, drága-titkos,
a fénytől is remegve, tisztán.
A legnagyobb lázunkba sem
adtad magad át teljesen...
S haragudtam rád. Hogy a csókod
oly roppant-szűzi, elfogódott,
és nem jutott ki soha részem.
Emlékszel, ezt mondtam: "Hohó,
nem félsz te majd így, kis bohó,
csak egyszer megszeress, egészen..."
S most a komolykodó lányt visszavágyom,
és visszasírva fordulok feléje,
ki, hogy szemérmesebb legyen, az ágyon
mezítlen karját nyomta a szemére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
|
