|
Két combod, mint a délután,
fényből tart a félhomályba.
Elrejtett agátköveknek
éje hull magnóliádra:
Jövök, Lucía Martinez,
elemésztem a te szád ma,
és hajadnál fogva húzlak
gyöngyházkagylók hajnalába.
Mert kívánom, mert tehetem.
Vörös selyem hűvös árnya.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pillanat
Mint kagylóból bontottalak ki, mint
héjból: s...
» A csókok átka
Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban...
» Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap...
» Haldokolni karjaidban
Szerettem haldokolni karjaidban
Szerettem a két...
» A májusfa
Hogy immár fakad a szerelem tavasza,
S azt...
|
