|
Mint kagylóból bontottalak ki, mint
héjból: s nemcsak ruháidból: amint
felnéztél rám, a végső pillanat
előtt, mikor megláttad sorsodat,
de még tiltakoztál, igen: amint
felnéztél, akkor már, s lélek szerint,
te vetkőztél tovább: hívó szemed
úgy menekűlt, oly kétségbeesett
álmot tükrözött s oly belső csatát,
hogy a szívem elszorúlt. De a vágy
győzött lassan: fájdalmas bizalom
mosolya remegett át ajkadon
s a győzelmes, halálos gyönyöré,
karod emelted a nyakam köré:
be szép voltál! Azt a tekintetet,
mellyel vállaltad titkod-szégyened,
s mely jövőd és szíved bontotta ki,
sose tudtam többé felejteni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vörös selyem hűvös árnya
Két combod, mint a délután,
fényből tart a...
» Elfogyni az ölelésben
Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban...
» Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap...
» Versengés
Ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél,
élet...
» Haldokolni karjaidban
Szerettem haldokolni karjaidban
Szerettem a két...
» A májusfa
Hogy immár fakad a szerelem tavasza,
S azt...
» A csókok átka
Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
|
