|
Mint nap derült reám
Arcád, felhőtelen -
Lassan halványodál
El ködnek lepliben.
És amuló szemem
Könnyezve még kísér,
Midőn mint esti fény,
Már régen eltünél . . .
Helyetted éj vagyon
És fénylő csillagok,
Minden csillagban egy
Szentelt emlék ragyog.
Melyik, hölgy, a tiéd ?
Én búsan kérdezem
Óh, mert már csillagod
Is alig ismerem.
S ha egy-egy csillagot
Látok, hogy elesett,
Megborzadok, nem-é
Volt az, nő, a tied;
S rólad, ki egykoron
Égő napom valál
Tán csak hulló csillag
Hoz hírt, hogy elbukál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Nem hivtam én, és mégis megjelent
Hivatlanul,...
» Válás
Ha válsz, hogyan kacagjon a szerelmed,
hogyan...
» A sziv s a szem
A szív érez, a szem kutat,
Szép lány...
» Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor...
» Ablakom
Egy időben ablakomra
Mindennap korán,
Ketten...
» Vége
Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a...
» Téged az én szivem soha el nem feled...
Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse...
» Árnyak az erdőn
Szavaid: a fák ezüst csengői
Bágyadtan hullnak,...
» Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a...
» Harminc év után
Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi...
» A folyón
A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem...
» Czidli
Dámon, hát csak elfelejted,
férjfi esküvésidet?
...
» Nincs már
Nincs már bennem indulat ellened,
se érted,...
» Warum
Nincs szavam, édesem,
pedig be bőven...
|
