|
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes borral teli serleget.
Ajkamtól félre-félre tollak,
Hogy tovább élvezhesselek.
Karcsú ezüst királyi serleg,
Aki csak lát, a vére föllobog.
Ilyen mámort még nem teremnek
Bánatok, bűnök és borok.
A gyönyörüség került engem
És most igéri habzó italát.
Ezüst serleggel a kezemben
Elzengem-é még a mámor dalát?
Ó küldd már a halálos mámort
S összeroppantlak ezüst serlegem,
Kiből én ittam s kiben a halál forrt,
Ajkához többé senki ne vegyen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor
Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
|
