|
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.
De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)
Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,
Hogy vezekeljek minden álmamér' -
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
|
