|
Kisirt szemekkel ébred rám a hajnal,
Sötét szobában oly szörnyű a csend
A messzeségből egy nászindulónak
Tépett zenéje a fülembe cseng.
Nászágyamon lehunyt szemekkel élem
Még egyszer át a nászelőttiséget:
A vágyakat-sovárgás templomában
Mindentigérő sejtelemmiséket.
Csukott szememből sósizű melegség
Lassan az ajkaim felé szivárog
A sejtésekre jött a bús valóság,
Az álmoknak lassan végére járok...
Sötét szememnek sűrű sátorából
Egy villanás a nászi ágyon át
És összetörnek fülsértő robajjal
A földreejtett álomamphorák...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Piros száj
Égő szalag
Egy kisded száj határain,
Édes...
» Az én szerelmesemnek meg-hívása
A gyenge bor-tövetske
Szil-fánkat ált-ölelte:
A...
» Akácvirág
Ahol járok mindenütt csak
Sűrű, édes...
» Nem haltál meg...
Nem haltál meg, nem siratnak,
Mégis sírba...
» A vörös kupolánál
S mégis látom az arcodat,
sötét szemhéjad...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre...
» Emma
Volnék bár hegyeken lebegő szél, messze...
» Ki a hamis?
A sok leány között
Egy kettő ha van is,
Hazudta...
|
