|
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
Nem leszek most már továbbat az útban:
Vizek vannak, ússzatok vizeken.
Nehéz halfogás volt ez a pár év itt,
Mert minden asszony
Egy szalasztott leányságnyit vénit
Önmagán és kiszemelt férfián.
Hajh: női csukák, ússzatok, faljatok.
Nekem már mindegy, elbocsátalak,
Te utolsó is, legkisebb szivemnek,
Képzelt arany-hal, kis senki leány.
Várnak a hozzád-méltó halak
S falánk szádon talán megpihennek
Más áldozatok.
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
|
