|
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
Nem leszek most már továbbat az útban:
Vizek vannak, ússzatok vizeken.
Nehéz halfogás volt ez a pár év itt,
Mert minden asszony
Egy szalasztott leányságnyit vénit
Önmagán és kiszemelt férfián.
Hajh: női csukák, ússzatok, faljatok.
Nekem már mindegy, elbocsátalak,
Te utolsó is, legkisebb szivemnek,
Képzelt arany-hal, kis senki leány.
Várnak a hozzád-méltó halak
S falánk szádon talán megpihennek
Más áldozatok.
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
|
